Törpeharcsa

Leírása

  Teste vaskos, elsõ része hát-hasi irányban, hátsó része pedig oldalról lapitott. Feje és szája nagy. A száj körül 8 bajuszszálat visel. 2 bajuszszál a szem és az orrnyílása között, a két leghosszabb a szájszögletben, 4 pedig az alsó ajkon található. A hátúszó és a farokúszó között kicsiny zsírúszó van. A farokúszó jól fejlett, szegélye enyhén bemetszett. A mellúszók és a hátúszók elsõ sugara kemény tüskét alkot, amelynek valószínû rendeltetése a ragadozók elriasztása. Fontos megkülönböztetõ bélyege, hogy a mellúszók kemény tüskéje a belsõ élen erõsen fogazott, csak közvetlenül a csúcsnál sima. (Idõsebb példányoknál e fogazat lekopott lehet, de még így is jól felismerhetõ.) A hosszú farok alatti úszó szegély domború. A test csupasz, a pikkelyek hiányoznak. 
   Színezete nehezen írható le, mivel vízterületenként és az életkorral is erõsen változó. Háta és a feje felsõ része olajbarna, néha majdnem fekete vagy lilás árnyalatú. A testoldalra a has felé világosodó sárgásbarna alapszín a jellemzõ, gyakran szabálytalan sötétbarna foltokkal tarkított. A has sárgásfehér. Az úszók a testoldalhoz hasonló színûek, de annál lényegesen világosabbak. A páratlan úszók sugarainak és hártyájának színe nem tér el jelentõsen.

Elterjedése

  Eredeti elõfordulási területe Észak-Amerika keleti része Kanadától egészen a Mexikói-öbölig, de az Egyesült Államok középsõ területein is sokfelé megtalálható. 
Terjesztése - a múlt század végén - egyrészt nyugatra, Idaho államba és Kaliforniába, másrészt Új-Zéland és az európai kontinens felé történt. Földrészünkön francia és német díszhaltenyésztõk akváriumaiban tûntek fel az elsõ példányok 1880-ban. Széles körû elterjesztésük 1885-ben kezdõdött és MAX BORNE nevéhez fûzõdik, aki borsos áron kínálta a tógazdáknak az új csodahalat. Horgászok és akvaristák is segítették terjesztését. A honosítás olyan jól sikerült, hogy a törpeharcsa néhány évtized alatt eljutott Európa szinte valamennyi országába. Ma már a Brit-szigetektõl Ukrajnáig és Olaszországtól Norvégiáig általánosan elterjedt az élõhelyi igényeinek megfelelõ vizekben. 
  Hazánkba elõször 1902-ben jutott el, a Balatonba 1904-ben már szervezett telepítése történt. A 60-as évekig lényegében az ország egészterületén gyakori volt, az utóbbi két évtizedben az Alföld vizeibe szorult vissza. A Dunában és mellékvizeiben Paks fölött már ritka. A Dunántúlon szórványos elõfordulású.

Szaporodása:

Már kétnyaras korában ivarérett. Áprilisban, májusban ívik. Ívás elõtt a tejes kisebb gödröt váj ki az ikrának az aljzaton. A nõstény 4-5000, 3 mm átmérõjû ikrát rak.

Növekedése:

A nálunk kis termetû hal háromnyaras korában csak 20-25 cm. Õshazájában jóval nagyobbra nõ.

Tartózkodási helye:

A faluszéli pocsolyáktól az iszapos, csendesen áramló csatornákig mindenütt elõfordul. Bizonyos idõszakokban tömeges elõfordulása észlelhetõ még az olyan nagy folyóvizeinkben is, mint a Duna és a Tisza (ahonnan aztán olyan nyomtalanul tûnik el, mint amilyen váratlanul megjelent).

Táplálkozása:

Éjjeli ragadozó. Fiatal korában férgeket, rovarlárvákat és rákokat fogyaszt. A kifejlett példány ezek mellett ikrát is fal, de elkapja az ebihalat, a békát és a halivadékot is. Télen nem táplálkozik, iszapos gödrökben vermel.

Horgászata:

Úszóval vagy fenekezéssel egyaránt fogható. Csaliként elsõsorban a giliszta jöhet számításba, de az apró élõ halcsali, a halszelet is jól megteszi: a halcsalikra általában a nagyobbja jön. 
Horgászata fenekezõ módszerrel a legelterjedtebb. Akár csúszó-, akár végólmos fenekezõkészséggel eredményesen horgászhatjuk. Amilyen igénytelen halfaj, oly kevés gondot okoz a horgászatához szükséges készség összeállítása. Bármilyen fenekezõbot, tároló- vagy peremorsóval, tetszés szerinti zsinórvastagsággal. Horgunk azonban legyen minél hosszabb szárú, hogy könnyebben kioperálhassuk a falánk kis ragadozó szájából; nagysága legyen 1-4-es számú. 
A kapás élénk cibálásként jelentkezik. A megakasztott törpeharcsát óvatosan vegyük kézbe, mert tüskés úszóival fájdalmas sebeket okozhat. 
Úszós módszerrel a nagyon iszapos tavakban, csatornákban célszerû törpézni. Bármilyen goromba felszereléssel eredményesen fogható. Bátor, mohó kapását még a nagy csukázóúszó is jól jelzi.

Oldal: Töpreharcsa
Mit kell tudnunk halakról illetve halfajtákról! - © 2008 - 2024 - horgasztestverek.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat